Elsősegély nyútás

Az elsősegélynyújtás minden embernek nemcsak erkölcsi kötelessége, de törvényben előirt kötelessége is.
Mindenkivel előfordulhat, hogy ismerősei, szerettei közül rosszul lesz  valaki, esetleg kisebb vagy komolyabb baleset áldozatává válnak. Vajon abban a feszült helyzetben elsősegélynyújtóként  hogyan fog Ön reagálni,  tudni fogja hogy mi a teendője, milyen műveleteket kell végrehajtania, melyekkel akár életeket is menthet?
Az elsősegélynyújtás célja, hogy a beteg állapotának további romlását megakadályozzuk, az esetleges életveszélyt elhárítsuk és próbáljuk megnyugtatni a beteget.

Az elsősegélynyújtás általános szabályai

Balesetnek nevezzük a külső okból létrejövő, hirtelen bekövetkező. egészségkárosodást.
A baleset váratlan helyzetet teremt, ezért az elsősegélynyújtó gyorsan tájékozódjék arról, hogy mi történt.
- Fellépése legyen biztos, határozott, a balesetesre és a környezetre megnyugtató.
A baleset színhelyéről udvariasan távolítsa el a tömeget.
Elsőrendűen fontos az élet megmentése, a balesetes állapotának javítása, a balesettel kapcsolatos minden egyéb körülmény az előző elveknek alárendelt.
A baleset színhelyét csak olyan mértékben változtassa meg, amennyire a segítségnyújtás azt megkívánja. A baleset körülményeire út mutatást adó nyomokat lehetőleg őrizze meg.
A balesetes fekvő helyzetben legyen, állapotáról így tájékozódjék és ugyanígy részesítse elsősegélyben is.
Biztosítson a balesetesnek friss levegőt, szoros ruházatát bontsa meg (ingnyak, nyakkendő stb.).
A sérülésnek megfelelően, ill. célszerűen helyezze el kényelmesen a balesetest (pl. mell-kasi sérültet mindig fél-ülő helyzetbe, eszméletlen beteget stabil oldalt fekvő helyzetbe kell hozni).
Végtagsérülésnél a ruhátlanítást mindig az ép oldalon kezdje, és csak a szükséges mértékig végezze. Az öltöztetés fordított legyen.
Az első ellátást követően mérlegelje, a balesetest hogyan juttatja el állapotromlás nélkül orvoshoz, ill. a végleges ellátó helyre.
Ha több sérült van, súlyossági sorrendben lássa el őket.
Mindenkor tartsa szem előtt, hogy az elsősegélynyújtás nem gyógykezelés; a legcsekélyebb sérülést követő első ellátás után a balesetes minden esetben orvosi ellátást igényel.

A Göd Városi Polgárőrség tagjai a fentiek alapján felkészülten, végzik járőrözéseiket. Az esetleges segítség, elsősegélynyújtást minden esetben haladéktalanul, minden egyebet félretéve megadják.

Az újraélesztés ABC-jét minden laikusnak ismernie kell, mert adott esetben alkalmazása életet menthet. A BLS (Basic Life Support) kifejezés az alapszintű, illetve eszköz nélküli újraélesztésre utal.

A BLS célja a légzés és a keringés biztosítása, míg a terápia elkezdéséhez szükséges eszközök illetve a szaksegítség a helyszínre nem érkezik.
A BLS főbb lépései
Vizsgálat, légút biztosítás (A-átjárható légutak), befúvásos lélegeztetés (B-befúvásos), mellkas kompressziók (C-compression). Az újraélesztésnek pontos algoritmus szerint kell megtörténnie, mely a továbbiakban, lépésről-lépésre kerül ismertetésre.
A sérült/földön fekvő körül teremtsünk biztonságot, nehogy magunkat is veszélybe sodorjuk!
A beteget, ha nem kommunikál, enyhén rázzuk meg és kiáltsunk rá. Ha a beteg reagál (válaszol vagy mozog): hagyjuk a talált helyzetben és azonnal hívjunk segítséget, majd térjünk vissza hozzá. Ha nem reagál, kiáltsunk segítségért és azonnal biztosítsunk átjárható légutakat.
A: Átjárható légutak biztosításabls

A lényeg, hogy a levegő akadálytalanul juthasson a tüdőbe. Ez úgy érhető el, ha a beteg száját az áll felhúzásával zárjuk, fejét amennyire tudjuk, hátraszegjük. Ha lehetséges, a talált pozícióban tegyük ezt meg, ha ez nem kivitelezhető, hanyatt fekvésben. Nyaki gerinc sérülésének gyanújakor a fej hátraszegését mellőzzük.
Ezután meg kell állapítanunk, hogy a betegnek van-e légzése. A fejet hátraszegve, az állat felhúzva, így a beteg száját zárva, oldalról megtekintjük a beteg mellkasát: amennyiben emelkedést-süllyedést nem látunk, a légzés hiánya valószínűsíthető. Fülünkkel a beteg orrához hajolva hallhatjuk, arcunkkal érzékelhetjük a levegő áramlását, amennyiben légzés van, ám ez félrevezető lehet a helyszínek általában zajos környezete miatt. A légzést tíz másodpercig vizsgáljuk. Ha van légzés, a beteget stabil oldalfekvésbe fordítjuk és a továbbiakban is figyeljük a légzését.
B: Befúvásos lélegeztetés
Ha nincs légzés, azonnali segítséghívás szükséges (amennyiben még nem történt meg). A beteget fordítsuk hanyatt, az esetleges látható idegentesteket távolítsuk el a szájból (kimozdult műfogsor, hányadék, bármi más, ami a légzést akadályozhatja).
A beteg állát továbbra is kiemelve, száját zárva, kétszer fújjunk be az orrába úgy, hogy a mellkasa emelkedjen (ez jelzi, hogy levegő jutott a tüdőbe). A befúvás technikája: mély légvétel után ajkainkkal zárjuk körbe a beteg orrát (előzőleg betakarhatjuk valamilyen anyaggal, például az ingünkkel a higiénia hozzávetőleges fenntartása végett), és másfél-két másodpercen keresztül fújjunk a beteg orrába levegőt.
Eztán a beteg fejpozíciójának megtartása mellett fejünket fordítsuk oldalra, és a légzés hármas vizsgálatával (látni, hallani, érezni) figyeljük a mellkas süllyedését, a távozó levegő szelelését. A befúvást ismételjük. Ha mindkettő sikeres volt, vagyis a mellkas emelkedett-süllyedt, a következőkben vizsgáljuk a keringést. Amennyiben a befúvás sikertelen volt, tekintsünk bele újra a szájába, idegentestet keresve majd pozícionáljuk ismét a beteg fejét és tegyünk újabb kísérleteket: maximum ötöt, vagy ha kevesebb is elég, akkor annyit, amennyi két sikeres lélegeztetéshez elegendő.
A keringés vizsgálata következik
Amennyiben a beteg nyel, magától lélegzik vagy mozog, a keringés megtartott. Ebben az esetben is, illetve ha ezek a jelek nem fedezhetők fel, a nyaki verőéren (arteria carotis) vizsgáljuk a pulzust, maximum 10 másodpercig. A carotisok lüktetése a gége mellett a nyakon kétoldalt érezhető. Ha keringés jeleit észleljük: folytassuk a lélegeztetést és kb. minden tizedik befúvás után, nagyjából percenként vizsgáljuk újra a keringést a fent leírt módon.
C: Mellkaskompressziók
Keringés hiányában a vér keringését biztosítanunk kell, ennek eszköze a mellkas ütemes komprimálása. Ennek pontos kivitelezése olvasás után nagyon nehezen sajátítható el, az alábbiakban csak az elvet ismertetjük.
A bordaív végigsimításával keressük meg a mellcsont (más néven szegycsont) alsó szélét, majd mutató- és középső ujjunkat tartsuk úgy, hogy a beteg lába felé eső ujjunk a szegycsont-bordaív szöglet magasságában, másik ujjunk a szegycsonton legyen: így jelöljük ki a kompressziók helyét. Másik kezünket helyezzük a kijelölésre használt kezünk mellé úgy, hogy az a beteg mellkasán nyugodjon, szorosan a jelölő kezünk beteg arca felé eső ujja mellett, a beteg fejének irányában. Az így szabaddá vált kezünket most helyezzük rá a mellkason tartott kezünkre úgy, hogy az előzőleg meghatározott nyomáspont fölött legyen. Eztán kb. 5 cm mélyen, hirtelen nyomjuk le a szegycsontot. Ez leginkább úgy sikerülhet, ha teljes testsúlyunkkal a beteg mellkasára nehezedünk, és közben vállaink függőlegesen a nyomáspont fölé esnek. A kompressziók sikere szempontjából az említett testhelyzet alapvető fontosságú. Majd ismételjük a kompressziókat kb. 100/perc frekvenciával úgy, hogy két nyomás közt kezünket ne engedjük fel a beteg mellkasáról, de ne is támaszkodjunk rá a szünetekben. A kompresszió és a felengedés azonos időtartamú legyen.
15 kompresszió után a fej megfelelő pozícionálásával végezzünk két befúvásos lélegeztetést, majd következzen újabb 15 kompresszió. A továbbiakban tartsuk a 15:2 arányt.
A BLS-t addig szükséges folytatni, míg a beteg életjelenségeket nem mutat, a szaksegítség meg nem érkezik, vagy a segítségnyújtó el nem fárad.


Készíts ingyenes honlapot Webnode