Az elsősegélynyújtás minden embernek nemcsak erkölcsi kötelessége, de törvényben előirt kötelessége is.
Mindenkivel előfordulhat, hogy ismerősei, szerettei közül rosszul lesz valaki, esetleg kisebb vagy komolyabb baleset áldozatává válnak. Vajon abban a feszült helyzetben elsősegélynyújtóként hogyan fog Ön reagálni, tudni fogja hogy mi a teendője, milyen műveleteket kell végrehajtania, melyekkel akár életeket is menthet?
Az elsősegélynyújtás célja, hogy a beteg állapotának további romlását megakadályozzuk, az esetleges életveszélyt elhárítsuk és próbáljuk megnyugtatni a beteget.
Az elsősegélynyújtás általános szabályai
Balesetnek nevezzük a külső okból létrejövő, hirtelen bekövetkező. egészségkárosodást.
A baleset váratlan helyzetet teremt, ezért az elsősegélynyújtó gyorsan tájékozódjék arról, hogy mi történt.
- Fellépése legyen biztos, határozott, a balesetesre és a környezetre megnyugtató.
A baleset színhelyéről udvariasan távolítsa el a tömeget.
Elsőrendűen fontos az élet megmentése, a balesetes állapotának javítása, a balesettel kapcsolatos minden egyéb körülmény az előző elveknek alárendelt.
A baleset színhelyét csak olyan mértékben változtassa meg, amennyire a segítségnyújtás azt megkívánja. A baleset körülményeire út mutatást adó nyomokat lehetőleg őrizze meg.
A balesetes fekvő helyzetben legyen, állapotáról így tájékozódjék és ugyanígy részesítse elsősegélyben is.
Biztosítson a balesetesnek friss levegőt, szoros ruházatát bontsa meg (ingnyak, nyakkendő stb.).
A sérülésnek megfelelően, ill. célszerűen helyezze el kényelmesen a balesetest (pl. mell-kasi sérültet mindig fél-ülő helyzetbe, eszméletlen beteget stabil oldalt fekvő helyzetbe kell hozni).
Végtagsérülésnél a ruhátlanítást mindig az ép oldalon kezdje, és csak a szükséges mértékig végezze. Az öltöztetés fordított legyen.
Az első ellátást követően mérlegelje, a balesetest hogyan juttatja el állapotromlás nélkül orvoshoz, ill. a végleges ellátó helyre.
Ha több sérült van, súlyossági sorrendben lássa el őket.
Mindenkor tartsa szem előtt, hogy az elsősegélynyújtás nem gyógykezelés; a legcsekélyebb sérülést követő első ellátás után a balesetes minden esetben orvosi ellátást igényel.
A Göd Városi Polgárőrség tagjai a fentiek alapján felkészülten, végzik járőrözéseiket. Az esetleges segítség, elsősegélynyújtást minden esetben haladéktalanul, minden egyebet félretéve megadják.
Az újraélesztés ABC-jét minden laikusnak ismernie kell, mert adott esetben alkalmazása életet menthet. A BLS (Basic Life Support) kifejezés az alapszintű, illetve eszköz nélküli újraélesztésre utal.
A BLS célja a légzés és a keringés biztosítása, míg a terápia elkezdéséhez szükséges eszközök illetve a szaksegítség a helyszínre nem érkezik.
A BLS főbb lépései
Vizsgálat, légút biztosítás (A-átjárható légutak), befúvásos lélegeztetés (B-befúvásos), mellkas kompressziók (C-compression). Az újraélesztésnek pontos algoritmus szerint kell megtörténnie, mely a továbbiakban, lépésről-lépésre kerül ismertetésre.
A sérült/földön fekvő körül teremtsünk biztonságot, nehogy magunkat is veszélybe sodorjuk!
A beteget, ha nem kommunikál, enyhén rázzuk meg és kiáltsunk rá. Ha a beteg reagál (válaszol vagy mozog): hagyjuk a talált helyzetben és azonnal hívjunk segítséget, majd térjünk vissza hozzá. Ha nem reagál, kiáltsunk segítségért és azonnal biztosítsunk átjárható légutakat.
A: Átjárható légutak biztosítása
A lényeg, hogy a levegő akadálytalanul juthasson a tüdőbe. Ez úgy érhető el, ha a beteg száját az áll felhúzásával zárjuk, fejét amennyire tudjuk, hátraszegjük. Ha lehetséges, a talált pozícióban tegyük ezt meg, ha ez nem kivitelezhető, hanyatt fekvésben. Nyaki gerinc sérülésének gyanújakor a fej hátraszegését mellőzzük.
Ezután meg kell állapítanunk, hogy a betegnek van-e légzése. A fejet hátraszegve, az állat felhúzva, így a beteg száját zárva, oldalról megtekintjük a beteg mellkasát: amennyiben emelkedést-süllyedést nem látunk, a légzés hiánya valószínűsíthető. Fülünkkel a beteg orrához hajolva hallhatjuk, arcunkkal érzékelhetjük a levegő áramlását, amennyiben légzés van, ám ez félrevezető lehet a helyszínek általában zajos környezete miatt. A légzést tíz másodpercig vizsgáljuk. Ha van légzés, a beteget stabil oldalfekvésbe fordítjuk és a továbbiakban is figyeljük a légzését.
B: Befúvásos lélegeztetés
Ha nincs légzés, azonnali segítséghívás szükséges (amennyiben még nem történt meg). A beteget fordítsuk hanyatt, az esetleges látható idegentesteket távolítsuk el a szájból (kimozdult műfogsor, hányadék, bármi más, ami a légzést akadályozhatja).
A beteg állát továbbra is kiemelve, száját zárva, kétszer fújjunk be az orrába úgy, hogy a mellkasa emelkedjen (ez jelzi, hogy levegő jutott a tüdőbe). A befúvás technikája: mély légvétel után ajkainkkal zárjuk körbe a beteg orrát (előzőleg betakarhatjuk valamilyen anyaggal, például az ingünkkel a higiénia hozzávetőleges fenntartása végett), és másfél-két másodpercen keresztül fújjunk a beteg orrába levegőt.
Eztán a beteg fejpozíciójának megtartása mellett fejünket fordítsuk oldalra, és a légzés hármas vizsgálatával (látni, hallani, érezni) figyeljük a mellkas süllyedését, a távozó levegő szelelését. A befúvást ismételjük. Ha mindkettő sikeres volt, vagyis a mellkas emelkedett-süllyedt, a következőkben vizsgáljuk a keringést. Amennyiben a befúvás sikertelen volt, tekintsünk bele újra a szájába, idegentestet keresve majd pozícionáljuk ismét a beteg fejét és tegyünk újabb kísérleteket: maximum ötöt, vagy ha kevesebb is elég, akkor annyit, amennyi két sikeres lélegeztetéshez elegendő.
A keringés vizsgálata következik
Amennyiben a beteg nyel, magától lélegzik vagy mozog, a keringés megtartott. Ebben az esetben is, illetve ha ezek a jelek nem fedezhetők fel, a nyaki verőéren (arteria carotis) vizsgáljuk a pulzust, maximum 10 másodpercig. A carotisok lüktetése a gége mellett a nyakon kétoldalt érezhető. Ha keringés jeleit észleljük: folytassuk a lélegeztetést és kb. minden tizedik befúvás után, nagyjából percenként vizsgáljuk újra a keringést a fent leírt módon.
C: Mellkaskompressziók
Keringés hiányában a vér keringését biztosítanunk kell, ennek eszköze a mellkas ütemes komprimálása. Ennek pontos kivitelezése olvasás után nagyon nehezen sajátítható el, az alábbiakban csak az elvet ismertetjük.
A bordaív végigsimításával keressük meg a mellcsont (más néven szegycsont) alsó szélét, majd mutató- és középső ujjunkat tartsuk úgy, hogy a beteg lába felé eső ujjunk a szegycsont-bordaív szöglet magasságában, másik ujjunk a szegycsonton legyen: így jelöljük ki a kompressziók helyét. Másik kezünket helyezzük a kijelölésre használt kezünk mellé úgy, hogy az a beteg mellkasán nyugodjon, szorosan a jelölő kezünk beteg arca felé eső ujja mellett, a beteg fejének irányában. Az így szabaddá vált kezünket most helyezzük rá a mellkason tartott kezünkre úgy, hogy az előzőleg meghatározott nyomáspont fölött legyen. Eztán kb. 5 cm mélyen, hirtelen nyomjuk le a szegycsontot. Ez leginkább úgy sikerülhet, ha teljes testsúlyunkkal a beteg mellkasára nehezedünk, és közben vállaink függőlegesen a nyomáspont fölé esnek. A kompressziók sikere szempontjából az említett testhelyzet alapvető fontosságú. Majd ismételjük a kompressziókat kb. 100/perc frekvenciával úgy, hogy két nyomás közt kezünket ne engedjük fel a beteg mellkasáról, de ne is támaszkodjunk rá a szünetekben. A kompresszió és a felengedés azonos időtartamú legyen.
15 kompresszió után a fej megfelelő pozícionálásával végezzünk két befúvásos lélegeztetést, majd következzen újabb 15 kompresszió. A továbbiakban tartsuk a 15:2 arányt.
A BLS-t addig szükséges folytatni, míg a beteg életjelenségeket nem mutat, a szaksegítség meg nem érkezik, vagy a segítségnyújtó el nem fárad.